Elérkezett az Advent ideje.

Mire is vágyom: csöndre, szeretetre, békére, alázatos szívre, elmélyült imára Istennel, békességre, nyugalomra, stresszmentes napokra, mosolyokra, bolondozásra, reményteli várakozásra, minden jónak vagy rossznak elfogadására, türelmességre, megbocsátásra, saját gátjaim elszakadására, irgalmasságra, megtisztulásra.

Ezekre vágyom nagyon. Érezni akarom Isten jelenlétét az életemben. Tudom szüntelenül velem van ám, csak én vagyok vak és szegény, hogy észre vegyem Őt, hogy hozzá szóljak, hogy bocsánatot kérjek, hogy hálát adjak.

Hálát adjak azért, hogy új nap van és élhetek, hogy lehetnek terveim, céljaim. Hogy van szerető, gondoskodó, egészséges családom, hogy van Szerelmes Vőlegényem, aki imád, hogy van ki szeret és megvéd, hogy van munkahelyem, hogy egészséges lehetek, és hogy a pszichésen beképzelt betegségeimből képes vagyok Isten segítségével meggyógyulni, hogy mindig van újult erőm, hogy szép vagyok, hogy tudok járni és ügyeket intézni, hogy érezhetem a szeretetet, hogy meg tudok bocsátani az ellenem vétkezőknek, s bocsánatot kérhetek azoktól, akiket megbántottam.

Vágyom arra, hogy képzelt haragvásaimtól megszabaduljak. Önzőségemet fel kívánom adni. Félelmeimet szabadjára engedem. Aggódásaimnak véget vetek. Bízok a szebb és jobb jövőben. Bízok Isten segítségében. Reménylek egy szebb új jövőt. Hiszek magamban. Hiszek a fogyásomban, a kitartásomban, hogy én is tudok csinos és szép lenni, hogy kész legyek méltósággal, nőiesen, szépséggel, csodavárósan gyönyörű menyasszonyi ruhámban IGENt mondani a drága Szerelmemnek, hogy ne aggódjak, azon hogy nem sikerül. Mert ez nem igaz. Igen is sikerül, minden sikerül. Bízom!

Úgy legyen! :) :)

Csodavárós adventi napokat! :) :)